Van Diemen-földnek nevezték az első európai telepesek az utóbb Tasmaniaként ismert szigetet. Itt működött a XIX. század elején a Macquarie kikötői fegyenctelep, amelyet csak a pokol kapujaként emlegettek azok a szerencsétlenek, akiket arra ítéltek, hogy itt pusztuljanak el embertelen viszonyok között. A minden lakott területtől távoli telepen nem volt szükség rácsokra, a környező, rideg természet áthatolhatatlan gátat jelentett. A lélegzetelállító tájképekkel teli film valóban megesett történetet beszél el: 1822-ben nyolc ember vakmerő szökést hajtott végre a munkatelepről az ismeretlen vadonba. Az Írországból, Skóciából és Angliából származó fegyenceket a kétségbeesés, az elfogástól való félelem és a szabadság reménye hajtja, a végtelen erdőség azonban nem ismer kegyelmet. Az eltévedt, kimerült és éhező férfiak fokozatosan képessé válnak a legrettentőbb tettek végrehajtására is.
Auf der Heide és a főszerepet alakító Oscar Redding az egyetlen túlélő, az ír Alexander Pearce vallomásait felhasználva írták meg a forgatókönyvet, melyben a nagyobb történeti hűség kedvéért gael nyelvű narrációt alkalmaztak. A Van Diemen-föld rendhagyó történelmi filmdráma, ami egyszerre hozható párhuzamba Joseph Conrad A sötétség mélyén című regényével és John Boorman Gyilkos túra című filmjével.
